Jubileumi születésnap Munkácson
A történelmi Magyarországon 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség, s a mozgalom hamarosan az ország egész területére kiterjesztette működését. A gyalázatos trianoni békediktátum következtében ugyan az elszakított területeken megszűnt ez, az ifjúság nevelése szempontjából jelentős mozgalom, illetve a Csehszlovákiai Cserkészszövetség magyar alosztályában folytatódhatott, de az 1938–44 közötti időszak alatt sok visszacsatolt területen újra virágzásnak indulhatott. Így Kárpátalján is, ahol azonban az 1944-ben „bevonuló” szovjethatalom megszüntette a mozgalmat. 1991-ig kellett várni, hogy a mozgalom ismét újjászülessen: 20 éve, december 15-én a Munkácsi Zrínyi Ilona Könyvtárban alakult meg a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ). December 10-én a jeles jubileumot a munkácsi Rákóczi-kastélyban emléküléssel méltatták. Az eseményen az anyaország és az elcsatolt területek magyar cserkészszövetségeinek számos küldöttsége részt vett.
Az ünnepség nyitányaként a jelenlévők elénekelték a Sík Sándor által komponált Cserkészinduló első versszakát, majd Popovics Pál, a KáMCSSZ elnöke üdvözölte a meghívott vendégek sorában Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, dr. Gégény Edmondot, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Buday Barnabás evangélikus lelkészt, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának elnökét, Molnár Szilárdot, a Romániai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökét, Gulácsy Lajost, a Munkácsi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspökét, Pogány Istvánt, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye általános helynökét, Marosi István nagybégányi görög katolikus parochust, Rácz István técsői római katolikus plébánost, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztort, Gulácsy Gézát, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány igazgatóját, Nagy Sándort, a KMPSZ elnökségi tagját.
Dr. Gégény Edmond megindítónak nevezte a cserkészindulót. „Úgy gondolom, hogy manapság, amikor az egyén, az egyéni elképzelések, az egyéni megmozdulások talán a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapnak az életünkben, nagyon fontos, hogy legyenek olyan mozgalmak és közösségek, amelyek ezeket az egyéni, roppant fontos alkotó energiákat hasznos célok felé tudják terelni, valamilyen társadalmilag fontos cél érdekében fel tudják használni. Különösen értékesnek tartom azokat a mozgalmakat, közösségeket, amelyek az oktatáson és a nevelésen keresztül próbálkoznak meg ezzel. A cserkészszövetség ezeken az alapértékeken túlmenően, idejét jóval meghaladva ismerte fel a természethez való pozitív viszonyulást, a környezettudatosság fontosságát, és az ezzel párosuló, katonailag jellemző rendet-fegyelmet, amelyekre alapozva egy társadalomnak is lehet hosszú távon sikeres nemzetet építeni.” Majd a konzul felolvasta Répás Zsuzsannának, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárának Popovics Pálhoz írt levelét.
Popovics Béla, a KáMCSSZ tiszteletbeli elnöke közel két évtizedig vezette a szervezetet. Örömtelinek nevezte, hogy a Rákóczi-kastély patinás falai között kerülhet sor e jeles eseményre, azon épületben, ahol többek között II. József, I. Ferenc József, Erzsébet császárné (Sissi) és Rudolf főherceg is megfordult. A jelent elemezve elmondta: „Egy nagy értékválságnak a kellős közepén vagyunk, melynek szomorú eredményeként emberek, egzisztenciák, országok mennek tönkre a szemünk láttára. A neoliberális eszmerendszer által kialakított fogyasztói gondolkodásmód – amely kizárólag az anyagi jólétet, a kényelmet helyezte előtérbe, s amely a földi és az anyagi javaktól, a karriertől tette függővé a boldogságot – következménye a világban jelenleg dúló válság. Ez a kificamított, egocentrikus gondolkodásmód kifejezetten emberellenes: ugyanis közösségi lénynek vagyunk teremtve, és lelki békénket és egészséges önértékelésünket csakis az Istennel és embertársainkkal kialakított élő közösségben tudjuk megszervezni. Nincs más út: a többi csak pótcselekvés. Ha mindennap meg tudjuk élni az Istennel az életünket, ha értéknek tekintjük a családot, és áldásnak benne minden gyermeket a fogantatás pillanatától, ha nemzetünk tárgyi és személyi kincseit ismerjük és szeretjük, és népünk sorsa fontos számunkra, melyért önzetlenül tenni is készek vagyunk, akkor mindig lesz jövőnk.”
Popovics Béla szólt az elmúlt évszázad megpróbáltatásairól, melyeket talán már fokozni sem lehet. Elmondta: a történelem tanulsága szerint ezen szenvedéseknek már pusztán egy töredéke is elég volt ahhoz, hogy egyes népek asszimilálódjanak, eltűnjenek, megsemmisüljenek. Mi viszont még itt vagyunk: a sok szenvedés és kilátástalanság után az Isten végtelen kegyelmével mindig megmentett bennünket, megadta az esélyt a felemelkedésre és a kibontakozásra. „Ehhez viszont kellett egy olyan magyar nép, melynek istenhite, családszeretete és nemzeti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen volt, és rendelkezett tehetséges és karizmatikus, a nemzet ügye iránt valóban elkötelezett vezetőkkel, akik a szó legnemesebb értelmében szolgálták őt. A cserkészet erre alapozta egész tevékenységét. Saját módszereivel ennek az értékrendnek az alapján igyekszik egy életformát vonzóvá tenni a gyermekeknél: ha jól végzi a munkát, akkor nagy eséllyel hozzájárulhat egy lelkében és szellemében megújuló magyar társadalom kialakításához.”
A KáMCSSZ egykori elnöke meghitt szavakkal emlékezett vissza az 1991-es kezdetre, amikor kilenc másik fiatallal meghívást kapott a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Gödöllőn megrendezett vezetőképző táborába, mely gyakorlatilag az első olyan tábor volt a kommunista rezsimek alkonyán, ahová a Kárpát-medence különböző országaiban élő fiatalok elmehettek. Visszatérve nagy lelkesedéssel láttak munkához: keresték azokat a fiatalokat, akikről feltételezték az egyéni alkalmasságot. Őrsöket szerveztek, foglalkoztak a jelöltekkel, majd idővel csapatokat alakítottak. Párhuzamosan a szervezet struktúráját is létre kellett hozni: 1991. december 15-én Munkácson a Zrínyi Ilona Könyvtárban kimondták a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) megalakulását. Néhány hónap elteltével Ungváron megyei szinten is sikerült bejegyeztetni a szervezetet. Később cserkészújság is létrejött, a közkedvelt Nyomkereső.
„Ez a 20 év egy emberöltő, amikor mérleget lehet és kell vonni, és új célokat lehet és kell megfogalmazni. Nem szabad elfelejteni ünnepelni: az ünnep, a megállás nagyon fontos. A folytonosság megléte és működése nagyon fontos egy szervezet életképességének a megítélésénél. Káoszba burkolózó világunkban az Isten, a család és a nemzet az az iránytű, ami mind a fiataloknak, mind a kisebbségben élőknek irányt mutathat” – hangsúlyozta Popovics Béla.
Buday Barnabás a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) jókívánságait tolmácsolta. Visszaemlékezett 1992-re, amikor meghívott vendégként, a magyar cserkészszövetség tagjaként részt vehetett egy Huszt mellett tartott táborozáson, ahol tanácsokkal segítették a frissen megalakult kárpátaljai cserkészmozgalmat.Buday Barnabás – aki a Magyar Cserkészszövetség elnöki tiszte mellett a szervezet fórumának elnöki posztját is betölti – beszámolt az elcsatolt területeken tett útjairól és az ottani cserkészmozgalmak munkájáról. Elégedettségének adott hangot a tapasztaltakkal kapcsolatban, rámutatva arra: a cserkészek az egész Kárpát-medencében cserkésztestvériséget élnek meg egymás között. Végezetül elmondta, hogy a Magyar Cserkészszövetség megalapításának 100. évfordulója tiszteletére a jövőben szeretnének megrendezni egy összmagyar Nemzeti Cserkésztábort: a tervek szerint száz altáborban zajlanának a foglalkozások, melyekhez a kárpátaljai cserkészek részvételére is számítanak.
A Romániai Magyar Cserkészszövetség jókívánságait tolmácsolta a KáMCSSZ-nek Molnár Szilárd, a szervezet ügyvezető elnöke. Ők szintén nemrég ünnepelték újraalakulásuk 20. évfordulóját. Ajándékként egy fából faragott, Szent Györgyöt ábrázoló szobrot adott át Popovics Pálnak.
A szlovákiai cserkészek küldöttei közül Horvát Dániel gratulált. Elmondta: egy ilyen jubileum nagy esemény egy szövetség életében, melyben tavaly nekik is részük volt: a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ugyanis szintén akkor ünnepelte újraalakulásának 20. évfordulóját.
Gulácsy Lajos püspök úr az 1938-as visszacsatolást követően szintén cserkészként tevékenykedett, melyre kellemes szavakkal emlékezett vissza. „Mi is volt a cserkészmozgalom? – tette fel a kérdést. – A fiatalok között egy életcél, egy szolgálati lehetőség, egy nagyszerű alkalom, hogy hogyan éljék meg a fiatalságot. A cserkészmozgalom célja az volt, hogy a társadalomnak példaképet faragva és mutatva, emberségre nevelje a fiatalokat.”
Taracközi Gerzson a cserkészmozgalomról mint a történelmi egyházak stratégiai partneréről, az ifjúságot mentő és megtartó szervezetről szólt. Mint elmondta, itt, Munkácson nagyon sok gyermeket vonz a cserkészet gondolata, ami a szervezet vezetői felé jelzésértékű: azt bizonyítja, hogy jó úton járnak, és jól élték meg munkájukat.
A KáMCSSZ tagjaként töltött időre emlékezett vissza Marosi István parochus és Rácz István atya. Szabó István atya elismerően szólt a kárpátaljai cserkészekről, akikkel anyaországi őrsvezetőképző-táborban találkozva nagyon rendes és felkészült fiatalokat ismert meg. Dani Eszter tiszteletes asszony (Budapest) egykor Munkácson végzett lelkészi szolgálatot, s a cserkészekről mint csapatban nagyon jól együttműködni tudó fiatalokról szólt. Arra kérte őket, maradjanak mindig „testvérei” egymásnak, s ezen testvériség jegyében őrizzék meg a közösen megszerzett értékeket.
Popovics Pál a kezdetek kapcsán elmondta még, hogy a cserkészmozgalom megalakulását számos világi és egyházi személy támogatta, többek között a néhai Csáti József római katolikus vikárius, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egykori elnöke, valamint vitéz Pákh Sándor. Áldozatos szerepvállalásuk elismeréseként a KáMCSSZ emlékplakettet alapított, melyeket az emlékülés végén átnyújtott – sajnos sok díjazottnak már csak posztumuszként. Emlékplakettet nyújtottak át Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspöknek, Sz. Lukács Jánosnak, a Magyar Cserkészszövetség korábbi ügyvezető elnökének, illetve posztumusz: Bodnár Gábornak, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökének, dr. Némethy Györgynek, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnökének, Csáti Józsefnek, munkácsi római katolikus plébánosnak, püspöki helynöknek, dr. Ortutay Elemérnek, görög katolikus áldozópapnak, cserkésztisztnek, Fodó Sándornak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnökének, Ráss Tibornak, a Técsői 2. Sz. Hollósy Simon Cserkészcsapat parancsnokának és vitéz Pákh Sándornak, Amerikába kivándorolt volt munkácsi lakosnak. Az emlékplaketteket (Matl Péter szobrászművész alkotásait) a meghívott vendégek köszöntő beszédei után a díjazottak, illetve az örökösök, hozzátartozók vehették át.
A személyes díjazottakon kívül kitüntetésben részesült számos világi és egyházi szervezet, így a KMKSZ, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), valamint a három történelmi egyház is.
Az ünnepség zárásaként felszentelésre került a budapesti Zrínyi Ilona Közalapítvány által a KáMCSSZ-nek e jeles jubileum alkalmából adományozott szövetségi zászlója is.
Az emlékülés zárásaként szeretetvendégség következett, melynek során felvágták a születésnapi tortát is, majd vidám és kötetlen beszélgetés keretében kerültek felelevenítésre a két évtized eseményei.
Fischer Zsolt
